Álmok!
Ó élet, miért adsz nekünk álmokat?
Ha egyszer bennük hinni nem lehet
S ha adod őket, el miért veszed?
Valóra váltani őket miért nem engeded?
Ha teljesülnek, szét miért foszlanak
Csalódás utánuk miért marad?
Hibásak benne, tán magunk vagyunk,
Tudjuk hiába, mégis álmodunk.
De mégis ne bánsd a csalódottakat
Csak adj nekik életet, s mindíg szebb álmokat
Mert álmok nélkül élni nem tudunk
S csak addig élünk, ameddig álmodunk.
