Szeretlek akkor is ha te nem akarod,ha szemembe mondod,hogy gyűlölsz
szeretsz te akkor is csak letagadod.S,nekem fáj a legjobban a szó
tán azt mondod mégis szeretlek.Ha tudom,hogy nem lehetsz enyém,
egy igazi könny legördül arcomon.S,neved nem felejtem soha.
Hisz felejteni téged nem lehet.
A karjaidban álmodom sorra a különleges hosszú éjeket.
Ha azt mondod örökre felejtesz nekem akkor is fáj,
hogy el kell menned.Egy pillanatra összeért a száj,
s a lepergő könny visszavár.
Feljött már a göncöl szekér,ragyognak a csillagok.
Két szemedből az elválás fájdalomként felragyog.
Ahogy jöttem úgy elmegyek itt maradni nem lehet.
Bárhogy is fáj az elválás angyalom"ISTEN VELED".
Lányka,lányka ha majd egyszer más lesz a te kedvesed
,más ölébe más karjába mondod azt,hogy szeretlek.
Vagy elfeledsz vagy nem szeretsz vagy tán csak hitegetsz.
Verjen meg az Isten téged,ha ily könnyen elfeledsz.
