Szeretet és nyugalom

Csillagport szitál az éj a tó vizére. Csak szívverésem dobbanásai, és a hullámok halk neszezése simul a csendhez. Itt vagyok, ahol nemrég két karod ölelt és szerelmed ringatott. Akkor nyár volt... Forróság, szerelem, mámor. Most hűvös ősz van. Nyirkos, hideg ősz. A tó is reszket. És reszketnek mind a csillagok. S én hiába keresem nyomát szerelmünknek... azt az régi édes illatot..., csak az enyészet édeskés szaga illatoz. Az elmúlásé... Idegen lett itt minden... A hold ismerős arcából idegen tekintet néz le rám... Idegen dalt dúdolok... és idegenek lettek a csillagok... Fázom... A lelkem vacog... Lassan nyugovóra tér a tegnap, sarkamra hull a rohanó idő, magányos szívemben zokog a fájdalom, csak az emlékeim élnek... és halott a jövő.